A galambok kitűnő memóriáját használták ki a hadműveletek alatt, amelynek köszönhetően akár több 100 kilométer távolságból képesek hazatérni. A postagalambokat kommunikáció céljából már több évtizede röptetik, viszont csak az első világháború alatt kezdték őket hírszerzési céllal bevetni. A Leopold Vindictive nevű ellenállási csoport egyik üzenetét, mely 12 oldalas hírszerzési jelentést tartalmazott, galambokkal küldték el Churchillnek. Amíg viszont a britek leállították a hadműveletet, addig a CIA átvette a használatát – írja a BBC.
A Tacana fedőnevet viselő 1970-es hadművelet során galambokra automatikusan működő, kicsi kamerát erősítettek. Ezután a CIA varjakat tanított be arra, hogy 40 gramm nehézségű tárgyakat szállítsanak oda és vissza, akár megközelíthetetlen épületek ablakaiból is. Egy villogó vörös lézersugár jelezte a varjak számára a célpontot, a visszaúton pedig egy speciális lámpa segítette a madarakat. A CIA azt is megvizsgálta, lehet-e a vándormadarakat arra használni, hogy érzékelő szenzorokat helyezzenek el a Szovjetunió területén.
Bizonyos adatok azt bizonyítják, hogy kutyákon is végeztek kísérleteket. Ezekben azt vizsgálták, lehetséges-e olyan elektromosan vezérelt agyi stimulus kialakítása, amelynek segítségével távolról lehet irányítani a kutyát. Az ehhez kapcsolódó dokumentumok még mindig titkosítottak. Az Acoustic Kitty nevet viselő hadművelet során lehallgató készülékeket helyeztek el macskák szervezetében.
A floridai Key Westben palackorrú delfineket használtak az ellenség tengeralatti megtámadására. Azt is kutatták, hogy a delfinek képesek-e olyan szenzort viselni, ami összegyűjti a szovjet tengeralattjárók hangját, vagy érzékelni tudják a radioaktív és biológiai fegyverek nyomait a közeli létesítményekben.